Kisebbségeket és a történelmi távlatban elnyomottakat tisztelő és támogató jelenünk egyik gyerekirodalmi kihívása a klasszikusok megtisztított újrakiadása
Legutóbb Roald Dahl meseregényeinek újrakiadásával kapcsolatban lángolt fel a vita, szabad-e változtatni a szerző megkérdezése nélkül a szövegeken. A gyerekeknek szóló könyvek világnézeti jellegű cenzúrája azonban nem új jelenség. Mark Twain két leghíresebb regényével kapcsolatban már régóta felmerült, hogy adhatjuk-e őket eredeti formájukban a legkisebb olvasók kezébe. A Tom Sawyer és a Huckleberry Finn népszerűségét és ismertségét jelzi, hogy a Móra Kiadó mai ésszel elképesztő, közel hatvanezres példányszámban jelentette meg őket (is).
A rabszolga-felszabadítás előtt – az 1830-as vagy 1840-es években – játszódó regények visszatérő szava az akkoriban, sőt a megírás idején – 1876-ban és 1884-ben – is hétköznapi „néger”, vagyis az angolul mára sértőnek számító „nigger”. Hogy a durvaság ne kerüljön gyerekek szeme elé, próbálták ezt korábban a „slave”, vagyis a „rabszolga” szóval kicserélni, amely éppen a cselekmény szándékosan elrejtett titkával kapcsolatban félrevezető.
A Huckleberry Finn kalandjaiban ugyanis Huck egy általa végig szököttnek vélt rabszolgának segít a menekülésben, akit ráadásul épp a fiú meggyilkolásával vádolnak, miközben a kalandos cselekménybe később bekapcsolódó Tom nem árulja el, hogy Jimet végrendeletileg felszabadította a gazdája.
A két regény alapvető különbségét ezzel a motívummal lehet kiemelni
A regényes képzeletű Tom Sawyer annyira határozottan és felkészülten irányítja „saját” történetét, az elsőként kiadott Tom Sawyer kalandjait, amennyire éles fordulatot hoz a második, ám sok tekintetben jobbnak ítélt Huckleberry Finn kalandjaiban váratlan megérkezése.
Több későbbi kritikus, köztük Hemingway egyenesen méltatlannak találta a regény első feléhez képest a másodikat.
Bár volt olyan amerikai közkönyvtár már a XIX. században is, amely a könyv nyelvi igénytelenségével és az erkölcsi célzat hiányával indokolta a Huck Finn leselejtezését, és a Kisasszonyok szerzője, Louisa May Alcott is óvta a tiszta lelkű ifjakat az elolvasásától, az irodalomtörténet egybehangzóan a saját útját járó amerikai literatúra első remekművei között tartja számon. Hemingway szerint a modern amerikai irodalom belőle fejlődött ki, Faulkner pedig a szerzőt nevezte az amerikai irodalom atyjának. Mark Twain ízig-vérig amerikai regényei ugyanis nemcsak a külvilágtól elzárt vidéki élet rajzát kínálják, hanem azon a nyelven is szólaltatja meg a szereplőket, ahogy a valóságban is beszéltek akkor és ott.
Mark Twain – eredetileg Samuel Langhorne Clemens – jól ismerte a Mississippi folyó mozgalmas életét, mivel Missouri államban töltötte a gyerekkorát
Nemcsak ugyanide és ugyanekkorra helyezte a két fiú kalandjait, hanem még írói álnevét is a hajóséletből vette. A „kettes jel”-nek fordítható szószerkezet a hajózásra biztonságos – két „fathom”-nyi, azaz 12 lábnyi, 360 centis – vízmélységet jelentette. Természetes közeg a fiúknak a lassú hömpölygésű, széles folyó, sok szigetével és rejtekhelyével, csónakon vagy tutajon menekülő-útvonalat biztosítva szökevényeknek vagy a kisváros unalmát maguk mögött hagyó fiúknak.
A folyón való menekülés okai is eltérőek Tom és Huck számára
A Tom Sawyer kalandjai harmadik személyű, a felnőtt nézőpont enyhe fölényével mesélő elbeszélője többször kiemeli Tom romantikus kalandregényeken hizlalt határtalan képzeletét. „Magányos, elhagyott ember ő, akit nem szeret senki – mondogatta –, talán majd szomorúak lesznek, ha megtudják, mibe hajtották bele” (94).
Az árva fiút nagynénje neveli, akinek puritán szigora azonban úgy kopik le Tomról, mint a tiszta ruha egy utcai verekedés közben.
Miközben a Bibliából egy mondatot sem képes megjegyezni, Robin Hood történetét fejből idézi bármikor. A regény legfőbb motívuma Tom menekülése a szigor, az iskola, vagyis az unalmas valóság elől. Kíváncsisága és kalandvágya olyan egymásból logikusan következő és életveszélyes helyzetekbe viszi bele, amelyek a szó szoros értelmében is drámaiak.
A regény első jelenetétől kezdve, amelyben Polly néni monológjából ismerjük meg Tom főbb vonásait, egészen a melodramatikusan kiélezett helyzetekig, mintha egy jól megírt, népszerű színdarab regényadaptációját olvasnánk. A jelenetezésnek köszönhetően vésődnek az olvasó emlékezetébe azok a jellegzetes kalandok, amelyeket szinte mindenki felismer. Tom eladja a kerítésmeszelést irigylendő szórakozásként, Tom és Huck éjjel, a temetőben hidegvérű gyilkosság szemtanúja lesz, Tom és Becky eltéved a barlangban. Mark Twain Tom természetére fogja a hihetetlen fordulatokat, de valójában az izgalmat felcsigázni képes helyzeteket teremt, melyekben az átgondolt cselekményszerkesztés elvei érvényesülnek. Visszatérő motívum például a kerítés, amelyet egyszer lefestenek, többször átugranak; a barlang, amely a bűncselekmények, rejtélyek és persze a kincs helye. Halál ugyan csak kétszer fordul elő, de a veszedelem mindennapos élménnyé válik a félvér Indián Joe legendás bosszúvágyának köszönhetően.
Huck Finn, az agresszív, iszákos apjától menekülő iskolakerülő, szakadt ruhás kamasz lelkes rajongóként csodálja Tom tájékozottságát, és a világ végére is elmenne vele. Ragaszkodásának jutalma az a hatezer dollár, amellyel mindketten független és szabad emberré válhatnának. Huck azonban ugyanúgy el akarja kerülni apja durvaságait, mint az őt befogadó özvegy Douglasné civilizáló szándékát. Míg Tom a maga történeteit alakítja az elképzelései szerint, addig Huck a saját hányatott életének elbeszélőjeként hiteles forrás. Ahogy Huck „írja” az előzményről: „egy Mark Twain nevű úriember írta, és nagyjából az igazságot írta meg. Néha lódított egyet-mást, de azért a java igazság, amit írt. A lódítás nem veszélyes” (7).
A Huckleberry Finn első 31 fejezetének cselekménye nem követi a hagyományos drámai ívet
Inkább a pikareszk, utaztató hagyományát használja, a főszereplők – Huck és Jim – a szó szoros értelmében is sodródnak lefelé a Mississippin, szándékosan vagy tervszerűen nem tesznek semmit. Huck az apjától menekül, Jim pedig azért, mert ok nélkül gyanúsítják, illetve mert el akarják adni.
Az iskolázatlan és babonás Jim bölcs és tapintatos alakja türelmes pótapaként védelmezi Huckot.
Elrejti előle a halott öreg Finnt, egy dramaturgiailag fontos motívumot előrevetítve. A késleltetve kiderülő információ saját felszabadításának híre lesz majd a regény végén, amelyet az utolsó fejezetben megjelenő Tom hallgat el, hogy újabb regényes fordulatokkal kelljen kiszabadítani a jogilag már független Jimet.
A Huckleberry Finn a hetekig tartó utazás során alkalmat ad a Mississippi-menti furcsa hétköznapok bemutatására.
Az anekdotikus hajlamú Mark Twain emlékezetes eredeti alakokat és helyzeteket ábrázol, mint az egyre galádabb csalásoktól sem visszariadó és folyton menekülni kényszerülő két szélhámost, a fegyveres viszálykodásban egymást pusztító szomszédos családokat vagy a majdnem csalás áldozatául eső három leányt, Mary Jane-t, Susant és Johannát.
A legrokonszenvesebb asszony, a ravasz Judith Loftus, aki egy ölébe dobott gombolyaggal leplezi le a lányruhába öltözött Huckot, tudniillik csak a fiúk zárják össze a térdüket, hogy elkapjanak vele valamit, a lányok a szoknyára bízzák ezt.
A mélyen hívő vendéglátó Phelps család jósága és türelme akkor is feleslegesség tenné a Jim körüli bonyolult rítusokat, ha valóban a szabadsága forogna kockán. Bár többen is a feketékkel szembeni előítéletek miatt kárhoztatják a regényt, a rokonszenves szereplők segítő és emberi méltóságot meg sem kérdőjelező hozzáállása inkább példamutató.
A valósághű ábrázolás vegyítése romantikus fordulatokkal olykor Dickens stílusára emlékeztet, a magyar irodalomból pedig leginkább Mikszáth Kálmánéra, aki csupán egy hónappal Mark Twain után hunyt el, 1910 tavaszán. Tom Sawyer és Huck Finn – és az amerikai irodalom – atyja életét körbeölelte a Halley-üstökös földközeli megjelenése. 1835-ben nem sokkal a kis Samuel születése előtt volt látható, majd egy hónappal a halála után suhant el megint az égen.
Kovács Gergely
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Fordító: Koroknay István
Illusztrátor: Würtz Ádám
Móra Könyvkiadó, 1970
243 oldal
Mark Twain: Huckleberry Finn
Fordító: Koroknay István
Illusztrátor: Szecskó Tamás
Móra Könyvkiadó, 1964
282 oldal