Szilágyi Domokos Liliom-palota című verseskötete négy évvel a költő halála után, 1980-ban jelent meg a Móra Kiadónál Szakolczay Lajos válogatásában és szerkesztésében. Vékony, négyzet alakú kötet, tetején egy kis ügyeskedéssel két útlevél fér el. Sértettek-e ezzel a kötettel annak idején határt, sejtésem sincs, járt-e a kötet a nyolcvanas évek betonszürke Romániájában, Kolozsvárott vagy Bukarestben, nem tudom.
Tegyük meg, hogy átlépjük a határt: nyissuk ki a könyvet!
Nézzük, milyen verseket találunk ebben a virágok, fák és népdalmotívumok közé épült palotában.
Kérdés, hogy egy harminc éve kiadott, gyerekeknek szánt verseskötet milyen újdonságokkal kecsegtetheti a ma élő gyerekeket. Okozhat-e meglepetést, váratlant, meghökkentőt? Szilágyi Domokos könyve nem lep meg, nem váratlan, nem hökkent meg, ellenben: szép, tiszta és csendes. Ettől meglepő, váratlan és meghökkentő. Visszavisz oda, ahonnan el sem lett volna szabad jönnünk: a természethez, a természetbe. Régi szép.
„apró lepke,
öttyöm-pöttyöm,
letelepedett egy harmatcsöppön,
arcát mossa,
s hogyha szárad,
derekára teker egy
sugár-szálat.”
Szilágyi Domokos pontos tekintetével az apró dolgok (természeti jelenségek és tünemények) érzékeny megfigyelője. Észrevehetetlent észrevesz, természete természetes.
A környezetvédelem egyre hangsúlyosabban van jelen a gyerekek életében
Annak fontossága, hogy a teremtett világ kölcsönáru, nem bánhatunk vele csúnyán, nem hagyhatjuk, hogy megsérüljön, visszafordíthatatlan károsodást szenvedjen, kétségbevonhatatlan. A sértett áru nem váltható vissza, a sértett áru nem használható. Hogyan dolgozhatunk fel lelkiismeret-furdalás nélkül egy sérülést, ha a mérgező olajjal, káros vegyi anyagokkal, fakivágásokkal és műanyagokkal megfertőzött természet marad a nyakunkon? A természetet nem csupaszíthatjuk le, mint ősz a lombokat. Ha a természet elhull, vele hullunk.
A kötet versei tökéletesen alkalmasak óvodai és alkalmi ünnepségekre, különben is érdemes hangosan mondani őket, akár meghitt családi körben, hadd szóljanak, hadd szólítsanak meg.
Szilágyi jól bánik a rímmel és a ritmussal, ért a gyerekek (madarak, fák, búzabóbiták, bogarak és a humor) nyelvén.
„S mit csinál a napsütés?
Tanulja a napsütést.”
„Hát a szagos ibolya?
Tanulja a kékülést.”
„Méz vadászik
medvére,
nyalogatja
kedvére.”
Míg egy-egy szöveg nem lép túl a mondókák, bugyután hangzó nyelvi játékok szintjén, halkan duruzsol, addig más szövegek megállják a helyüket önálló, a felnőtteket is elgondolkodtató, filozófiai síkra lépő, a dolgok mélyébe hatoló versekként.
„Tudjál álmokra várni,
ahogy ők tudnak várni rád,
az éber
csak így nem csalja meg magát.”
Az idézett szövegrész első sora evangéliumi szentenciaként sem utolsó.
Bátran kijelenthető, hogy a felnőtt Szilágyi Domokos-versek és a gyerekeknek szóló Szilágyi Domokos-versek közt fellelhető hasonlóság nem a véletlen műve
Nagy költőkre általánosan jellemző, hogy egy-egy választott műfaj nem jelent minőségi korlátozást.
Itt-ott a kötet beleesett a propaganda csapdájába, néhány szöveg a munka és az új kenyér ünnepét dicséri („Sok a dolga, kevés szava, / május hó a munka hava!”). A mai gyerekek ezekkel a letűnt szocializmust idéző kínos frázisokkal nem sokat kezdhetnek, annál többet az érvényéből mit sem veszített sorral: „Gyönyörű hónap a május…”.
A könyv megidézheti bennünk a korszak többi kiváló gyerekverseket író szerzőjének, Mándy Stefániának, Kiss Annának, Kányádi Sándornak, Csoóri Sándornak a gyerekverseit, poétikailag az említett szerzőket és Szilágyi Domokost rokoni szálak fűzik össze.
Kiss István illusztrációi nem válnak el a szövegektől, szorosan idomulnak hozzájuk. Helyenként otrombák ezek a rajzok, mintha tévedésből kerültek volna ide, nem gyerekkötethez készítve. Az illusztrátor mindent megtett, hogy eredeti legyen, ehelyett munkája durván ijesztőre sikerült.
Végül is átjutottunk a határon, és azt hiszem, nem bánjuk meg, érdemes maradnunk Szilágyi Domokos Liliom-palota-országában.
Ayhan Gökhan
Szilágyi Domokos: Liliom-palota
Illusztrátor: Kiss István
Móra Könyvkiadó, 1980
37 oldal
28 Ft