Létezik egy világ, amelyben minden pöttyös, és a pöttyöket összekötve egy 13 kötetből álló mesesorozat bontakozik ki
Ebben a világban pöttyös a főszereplő kislány ruhája, és amíg bárányhimlős, addig a bőre is az, de pöttyös a babája szoknyája is. Nem is csoda, hogy Pannit aztán Pöttyösnek nevezték el.
1953-ban, hetven éve jelent meg Szepes Mária Pöttyös Panni című kötete, amely aztán F. Győrffy Anna emblematikus rajzaival sorozattá fejlődve a magyar ifjúsági könyvkiadás sikeres márkája lett.
Pöttyös Panni a szemünk láttára nő fel: az első kötetben még csak négyéves, az óvoda kiscsoportjába készül. Már azért is érdemes elolvasni a kalandjait, mert az adott korról, az ötvenes évekről is árulkodnak, pont úgy, ahogy az ovisok mesélnek el akaratlanul is számos dolgot az óvónőknek és a dadusoknak a családjukról.
A kötet életképeket, kis történeteket tartalmaz, amelyek felfűzhetők egy idővonalra
Szepes Mária a négyéves Panni utolsó nyaráról tudósít, közvetlenül azelőtt, hogy elkezdené az óvodát. A kislány nyaralni megy a nagymamájával, ennek az előkészületeit, az utazást és magát a nyaralást is nyomon követhetjük, majd a mese azzal ér véget, hogy elkezdődik az óvoda. A hetvenéves történetben a mai világunktól eltérő apró különbségek is izgalmasak: például hogy Kati néni balatonlellei házánál, az üdülőövezetben tyúkokat és pulykákat tartanak. Furcsa lehet az is, hogy a történetben nem bukkannak fel a kislány szülei, mintha nem is léteznének, a mesék csak a gyerekek és az idősek világában játszódnak.
A klasszikus Pöttyös Panni-kötet afféle eredettörténet
Nem is ez a legizgalmasabb a sorozatból, de ahogy nő, úgy lesznek érettebbek a gondolatai, és úgy kerül a mesékbe egyre több kaland és ismeretanyag.
Pannival – mint afféle lapozható teleregénnyel –, egy egész generáció nőtt fel.
Pöttyös Panni mellett főszerephez jut Kockás Peti is, közösen rajzolnak képes naplót Tamarának, az orosz kislánynak. Itt a kétféle nézőpont ütköztetése, a másféle látásmódok megjelenítése adja a történetek izgalmát.
A széria utolsó előtti, 12. részében, a Pöttyös Panni az idővonaton című kötetben a kislány a jövőbe utazik, hogy megtudjuk, milyen lesz a gyerekek élete háromszáz év múlva. A sorozat záró részében, a Pöttyös Panni Hetedhétországban című történetben pedig Panni már harmadik osztályos, aki a mesék világában kóborol, sőt eljutunk Szepes Mária kedvenc vidékére, a mágia birodalmába, ahol a sárkányvérrel írják a titkos szerződéseket.
Vannak ismeretterjesztő Panni-könyvek is, ilyen a Csupaszín című mese, melyben az óvodások a színekkel ismerkednek, míg a Pöttyös Panni – Eleven képeskönyvben a cápákkal és delfinekkel ismerkedhetünk meg.
De a bemutatkozó történetben még csak ott tartunk, hogy megtudjuk, honnan is kapta Panni a nevét
A pöttyös ruháról a pöttyök „átugráltak” a bőrére, mert bárányhimlős lett, Péterke pedig csúfolni kezdte a pöttyei miatt. Így lett a neve Pöttyös Panni. A kisfiú tehát kigúnyolja Pannit csak azért, mert beteg, ami nem szép dolog, de a meglehetősen didaktikus szöveg ezt nem kommentálja. Mivel a történet óvodáskorú, négy-öt éves gyerekeknek szól, nem olyan zavaró a didaxis, már csak azért sem, mert egy nagymamától amúgy sem szokatlan a folyamatos nevelési hajlandóság.
Az alaphelyzetek egyszerűek, a mai ovisoknak szóló történetekben is hasonlók a konfliktusok.
Mit tegyen a nagymama, amikor Péterke el akarja venni Panni játékait? Ilyenkor persze tippeket is ad a szülőknek, de a legfontosabb, hogy a gyerekek átélhetik és újra elmesélhetik hasonló konfliktusaikat, amelyekre a szülők megnyugtató válaszokat adhatnak.
A nagymama megmutatja Péterkének, milyen az, amikor a kisfiútól vesznek el valamit – történetesen a rollerét – azok után, hogy a kislegény kitépte Panni kezéből a mackóját.
Sem az alapkonfliktusok, sem a rájuk adott válaszok nem bonyolultak
Ha felmászol a szekrény tetejére, leeshetsz, és megütheted a fejed. Aztán: mit tegyen a nagymama, ha Panni mindenre azt mondja, hogy „nem”?
Szóval hogyan reagáljunk, mikor éppen durcás a gyerek? Mit csináljunk, ha nem rakja el a játékait? Persze ma már kissé zavarók a kommentárok, melyek szerint ha Péterke jól viselkedett volna, nem történik baj. Ez éppolyan idegesítő, mint amikor nekünk mondták ugyanezt a nagyszüleink vagy a szomszéd nénik.
Az is jellegzetes fordulata meséknek és a családi legendáriumoknak, mikor a gyerek valamin megsértődve világgá akar menni. Panni nagymamája készségesen támogatta a kislány világgá menős terveit, készített neki batyut, amellyel útnak indulhat, amitől a durcás kislány rögtön zavarba jött, és már esze ágában sem volt elmenni.
Csak ekkor tudja meg, hogy a batyuban valójában ajándékok vannak – a pöttyös baba is –, mert Panninak aznap volt a negyedik születésnapja. A szülők ezúttal is hiányoznak a meséből, pedig bármilyen elfoglaltak, a lányuk születésnapján ott lenne a helyük. Panni a tortájából a szomszéd Péterkét kínálta meg. Ha van magyarázat a szülők hiányzására, azt Szepes Máriának meg kellett volna osztania az olvasóival.
A történet leginkább zavarba ejtő része azonban a Tamara nevű orosz kislány szerepeltetése, amivel alapvetően nem lenne gond, de a kötet 1953-ban jelent meg, talán még Sztálin is élt ekkor, szóval ez afféle figyelmesség az akkori állampárt irányába. Ugyanakkor – tegyük hozzá gyorsan – a mesének nincs propagandisztikus jellege, nyilván ezért is élte túl a rendszerváltást és az azt követő harminchárom évet… Inkább az az apró gesztus zavaró, hogy Panni magyarra tanította Tamarát, ő pedig oroszra Pannit. Barátnők lettek, és annak ellenére leveleztek (rajzokat küldve egymásnak), hogy egyikük sem tudott olvasni.
Az alapkonfliktusok közé tartozik, hogy Panni lányos dolgokat (iskolásat, boltosat) szeretne játszani, míg Péterke fiúsakat (bombázósat, verekedőset)
De aztán a kisfiú rájön, hogy áruházasat is jó játszani. A történetek tehát egy-egy alaphelyzetet írnak körül, Szepesnek pedig jó a dramaturgiai érzéke: a kis mesék annak ellenére is jók, hogy nagyon egyszerűek.
Panni számos dolgot tanul meg a Balatonról, a vonatokról, a kerti növényekről, s még azt is, hogy be kell kennünk a bőrünket napolajjal, ami az ötvenes években figyelemre méltó tanács.
A történeteknek van ívük, a balatonlellei utazás előkészületei után részesei lehetünk a vonatozás kalandjának, majd a nyári örömöket ismerhetjük meg Kati néni házában és a balatoni strandolást.
A könyv élményvilága nem lenne teljes F. Győrffy Anna elragadó, a korszakot is reprezentáló részletgazdag rajzai nélkül. Az utolsó oldalon Panni egy pöttyös zsebkendővel integet Kati néninek a vonat ablakából. Néhány kötettel később majd elkezdődik Panni számára az iskola is, ahol a legszebb pöttyök a betűk lesznek, a legnagyobb kaland pedig az olvasás.
Poós Zoltán
Szepes Mária: Pöttyös Panni
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Illusztrátor: F. Győrffy Anna
46 oldal
3999 Ft